Egy prűd korszak titkos oldalai: prostitúció és erotika a viktoriánus Angliában
A
Viktória királynő idejét a felszínen szigorú prüdéria jellemezte, ám ha közelebbről vizsgáljuk, egy meglepően szabad
szexuális közeg és az
erotikus munka sokrétű világa bontakozik ki.
Anglia utcáin a
prostitúció mindennapos realitásként volt jelen, és a látszólagos szemérmesség ellenére az erotika a legváratlanabb sarkokban is felbukkant.
A kettősség jól szemlélteti, hogy a korszak társadalma egyszerre feszült az erkölcsi fegyelmezettség és a rejtegetett vágyak világa között.
Prostitúció, mint a szociális túlélés eszköze
Habár a korban erős erkölcsi és vallási normák uralkodtak (az
„Angel in the House” ideálja), a társadalmi-gazdasági körülmények miatt sok nőnek az
erotikus munka jelentette az egyetlen megélhetési opciót.
1857-ben London körülbelül 8 600 nyilvántartott prostituáltat számlált, ám egyes becslések a létszámot 50 000–80 000 közé teszik.
Elsősorban jobb módú férfiak vették igénybe az erotikus szolgáltatásokat, részben a nemi betegségekkel kapcsolatos kockázatok minimalizálása miatt.
A kettős mérce: erkölcsös látszat, valós erotikus munka
A viktoriánus erkölcsi rend mély ellentmondásokkal terhelt. Miközben irodalmuk és kultúrájuk a tisztaságot hirdette, a mindennapokban virult a pornográfia,
bordélyok működtek szigorúan szabályozott keretek között vagy azon kívül – többnyire a városok szegényebb részein.
Tematikus bordélyházak is léteztek, például korbácsolásra specializálódott helyek, ahol a vendégek pénzért testi fenyítésben részesültek.
Iwan Bloch német szexológus találó megfigyelést tett:
Angliát manapság a vesszőzés hazájának is nevezhetnénk.
Szexmunka, prostitúció és feminista nézőpontok
Noha
Angliában általános elutasítás övezte a prostitúciót, néhány feminista úgy vélte, hogy a szexmunka – ezen belül a prostitúció – a nők gazdasági önállósodásának egyik eszköze lehet.
Az árva és félárva nők közül sokakat a szűk lehetőségek és az alacsony bérezés terelt ebbe az irányba; így átmenetileg olyan úton kereshettek pénzt, amely másképp nem állt nyitva előttük.
Judith Walkowitz több munkájában is hangsúlyozza, hogy a
prostitúció sokaknak csupán rövid távú kivezető út volt, egyfajta erotikus munka, amelyről remélték, hogy később továbbléphetnek.
A viktoriánus korszak tehát jóval összetettebb, mint a közkeletű kép sugallja: a felszín alatt élénk, erotikával átitatott, a túlélés logikája szerint szerveződő világ működött.
A prostitúció, a szexmunka, tágabban az erotikus munka nem csupán létezett, hanem a társadalmi élet több szintjét is behálózta.
Az Angliához fűződő romantikus nosztalgia mellett érdemes mérlegelnünk ezt a sokrétű, gyakran feszültségekkel teli kettősséget.
Forrás:
Life.